SZINDI UNITÁRIUS
LEÁNYEGYHÁZKÖZSÉG
| |
| Az unitáriusságról |
| Támogatók |
A Tordai-hasadék
A Tordai-hasadék Erdély egyik leghíresebb látványossága. Mivel két város, Torda és Kolozsvár szomszédságában található, a turizmus révén már korán hírnévre tett szert. Napjainkban alig akad olyan turistacsoport Erdélyben, akik ne látogatnák meg ezt a természeti csodát.
Az Aranyos völgyében nyugati irányban, illetve Tordától Kolozsvár felé haladva látni az égbe törő mészhegységeket és ezek között a vulkáni alkotás legpompásabb remekét, a 6–20 méter széles és 1,3 km hosszú Tordai-hasadékot. Hajdan e tájon volt Salinopolis, a római kultúra egyik központja.
A XIX. század közepétől kezdve folyamatos munkálatokkal olyan ösvényt építettek a hasadékon át, amelyen napjainkban akár egy bálcipős társaság is végigsétálhat. Ezt az ösvényt a Torda környékén állomásozó osztrák-magyar sereg utászai építették az 1850-es évek első felében, hadgyakorlataik keretében, báró Wohlgemuth Lajos tábornagy, Erdély kormányzójának idején. A sziklába robbantott ösvényen sok helyen még ma is látszanak a robbantásokhoz használt aknalyukak nyomai. A hasadékhoz a bejáratot hatalmas, 300 méter magas sziklakapu képezi. Mindkét oldalon egymásba illő domborulatok, mélyedések alakultak ki, mintha csak a szemlélés előtti percben váltak volna szét.
A hasadék völgyében a Hesdát patak folyik. Sziklába vájt utakon, gyaloghidakon juthatunk át a hasadékon. Keletkezését illetően a Tordai-hasadék a mészkőterületeken közismert karszttünemények közé sorolható. A Torockói hegység keleti nyúlványát alkotó mészkőtömb a földkéreg mozgása során megrepedt. A repedésekben utat talált a csapadékból (esőből, hóból) származó víz, mely eleinte vékony, majd egyre tágasabb járatokat oldott ki a mészkőben. A tágasabb járatokba a víz homokszemcséket, majd kavicsokat sodort, így a földalatti járatok kialakulása felgyorsult, és üregek egész hálózatából álló barlangok alakultak ki. Az évmilliók során a régi barlangok üregei megnagyobbodtak, boltozatuk beszakadt, és dolinák keletkeztek, amelyek mélyén tovább folyt a víz a barlang régi főjáratában. Amikor a járat mennyezete mindenütt leszakadt, megszületett az a szurdokvölgy, amelyet Tordai-hasadéknak nevezünk. A búvópatakból kialakult Tordai-hasadék keletkezésének ezt az elméletét a völgy mindkét oldalában különböző magasságokban található 32 barlang is alátámasztja. Közülük a legismertebbek: a Kis- és Nagy-Balika, a Binder-, a Magyar-barlang – amelyet egyesek Porlik-, míg mások Kecskés-barlangnak neveznek –, a Kéményseprő-, az Oszlopos-, a Rejtett barlang, a Molnárok barlangja, a Legények barlangja.
Lenyűgöző szépségét, növényzetének és állatvilágának változatosságát már a római korban is értékelték. A barlangok többnyire szárazak, ezért régészeti szempontból értékes kőkorszaki bronz- és kőeszközöket őriztek meg, sőt a későbbi időkben, a tatárok betörésekor, búvóhelyül szolgáltak a helyi lakosok számára. Ilyen erődített barlang a Balika vára, ahonnan 1709-ben Rákóczi Ferenc kapitánya, Balika László több ostromot vert vissza. Orbán Balázs szerint az ikerbarlangok neve az előkelő – Rákóczi György által nemesített – mészkői Balyka családtól származik, mert ezt a nevet már korábban is viselte: már 1686-ban említették Balika-lyukát. Balika vára két egymással szemben levő erődített barlangból áll, úgy, hogy egyik a másikat kölcsönösen fedezze. A barlang száját kőfalakkal is megerősítették. A hely megközelíthetetlen volt a hatalmas védőfalak miatt, így a maga idejében igen erős védőhelynek bizonyult. Menedékhelyet nyújtott már az ősembereknek is – ezt régészeti ásatások bizonyítják. A két barlangot néprege is összeköti. Eszerint mindkettőt tündérek lakták, és a két barlangot ezüsthíd kötötte össze. Létezik egy ember alakú szikla is a barlangok fölött. Az egyik tündér egy szép pásztorba beleszeretve, sziklává változott át – állítja a néphagyomány.
A Tordai-hasadékon átvezető sétánk az Erdélyi Kárpát Egyesület (a továbbiakban EKE) által épített menedékház elől indul. Alig 50 méter után elérjük a Hesdát patakon átívelő első és egyben legmasszívabb hidat, amelyet 1981-ben építettek. Ezután a patak parkszerűen kiszélesedő medrében, árnyas berekben haladunk. Balkéz felől elhagyjuk a Nagy-törmelék kőfolyást, mely a Porlik-(Magyar-)barlang környékéről omlik le. Nemsokára elérjük a második hidat, amin átkelve megcsodálhatjuk a patak bal partjának égbenyúló sziklái fölött emelkedő, zöldellő tiszafákkal ékesített Sárga tornyot. Továbbhaladva és átkelve a harmadik hídon Kövesmezőre érünk, amely már a hasadék közepe. A patak bal partján fenyegetően emelkedik 200 m magas sima lapos sziklafalával a Falkolosszus (Nagy fal). Balra a Gömbölyített-szirt magasodik, ennek aljában a Binder-barlang látható. Ezen a szakaszon az ösvény elkeskenyedik, a sziklafalon megtaláljuk az ösvényépítő katonaság által fúrt régi aknalyukakat. Egy helyen az ösvény megtörik, leereszkedünk néhány lépcsőfokon, hogy megközelíthessük a Csorgót, ahol nyáron ivóvizet, télen pedig csodálatos jégcsap-képződményeket találunk. A patak bal partján haladva, a Falkolosszus mellett az ennél magasabb Galambos sziklafalat látjuk (nevét a benne tanyázó vadgalambokról kapta), amely fölött hatalmas pengeként emelkedik az Élelt-torony, bal oldalán a Hili odúval. Elérkezünk a patak medrének egy olyan szakaszához, ahol a vízfolyás lelassul, olyannyira, hogy álló víztükörnek látszik, neve Danila tava. A negyedik híd következik, amin visszatérünk a patak bal partjára. Itt láthatók a Kis- és Nagy Balika-barlangok, amelyek valamikor egy barlangjáratot képeztek, de a hasadék létrejöttekor az Ősbalika kettéoszlott.
A barlangokat elhagyva közeledünk a hasadék végéhez (pontosabban az elejéhez, hiszen itt van a patak befolyása). A patak bal oldali partján Balika csűrének nevezett, három üreget tartalmazó sziklatömb magasodik. Kiérünk a sziklák közül, és megpillantjuk a valamikor itt működő vízimalmok romjait.
A Tordai-hasadék peremére a menedékház mellől induló, az ún. Bors Mihály útján kezdünk felkapaszkodni. Bors Mihály szindi földbirtokos volt, aki az EKE elnökeként a turizmus céljára adományozta azt a területet, amelyre az EKE a most is álló menedékházat építette. Bors Mihály útja tulajdonképpen Szindet köti össze a Tordai-hasadékkal, és hajdan lovas kocsin közlekedtek rajta. A menedékháztól a piros pont turistajelzés egyenesen felvezet a hasadék sziklapárkányára, ennek ellenére jobb megkeresni a szerpentines, régi, nagy részben bozóttal borított utat. A kanyargó, fokozatosan emelkedő út sokkal kényelmesebb, mint a turistajelzéssel ellátott ösvény, csodálatos kilátópontokat érint, amelyeket az új turistaút elkerül. Így érünk fel a Szindi szögre. Szemben velünk a Mészkői saroknak nevezett oldal, a Nagyszinusz-oldal, a Porlik-tömb és az alatta tátongó Porlik-barlang látható, lennebb a Nagy-törmelék kőfolyás, a Gömbölyített-szirt és a Wolf-gerinc. Mindezek felett előtűnik a szemközti perem lapos fennsíkja. A valamikori Nagy Királyerdejéből csak alacsony bokrok maradtak. Továbbhaladva elérünk a 750 m magasban levő Labirintus-tetőre. Az Én kertem néven ismert, teljesen sima, gyepes pázsiton haladunk tovább. A Labirintus-tető legérdekesebb részeit sziklatornyok képezik, amelyeket szakadékok választanak el a Szindi szög peremétől. Egyikükre egy hatalmas, 6 m magas vaskeresztet állítottak. Innen, a Labirintus-tetőről jól kivehetők a szemközti fal alakzatai. A már említett Gömbölyített-szirt után a Kővári-katlant, majd közel a Kápolnás-tető pereméhez egy kiugró sziklatömböt látunk, az ún. Patkóskövet. A legenda azt tartja, hogy I. László királyunk patkónyomát őrzi.
A hasadék tetején felállított keresztet elhagyva egy hatalmas szakadékhoz közeledünk, amely levezet az Oszlopos-barlanghoz. Itt, a kereszttel jelzett sziklatorony alatt emelkedik a Falkolosszus, amely azonban fentről nem látható. Az előttünk tátongó szakadékot a jobb oldalán megkerüljük. Balkéz felől látható lesz a Gürthler-törmelék nagy kőfolyása, amely a hasadék mélyén, az Élelt-torony lábánál ér véget. Innen már lefele ereszkedünk, és a hasadék túloldalát csodálhatjuk meg. Látszanak a Gyalui-havasok csúcsai: az Öreghavas, a háromormú Gergely-havas, északi irányban pedig a Feleki-tető. A völgyben feltűnik Alsó- (Magyar-) és Középpeterd. A meredek „Racoviţă”-rétegeken továbbereszkedve az ösvény aljában elérjük a régi peterdi malom romjait, amely tulajdonképpen a hasadék végét is jelöli.