Dióhéjban a szindi unitárius gyülekezetről, a paplakról és a helyi magyar közösségről

A Magyar Unitárius Egyház a reformáció radikális ágának intézményeként jött létre négy és fél évszázaddal ezelőtt. Az egyetlen erdélyi alapítású magyar egyház szabad vallásgyakorlatát első alkalommal az Erdélyi Országgyűlés 1568. évi vallásügyi törvénye tette lehetővé (Torda, 1568. január 6–13.).

Jelenleg Erdélyben és Magyarországon 177 anya- és leányegyházközség működik, összesen 55000 taggal. Közülük az egyik legkisebb a Szindi Unitárius Leányegyházközség, amelynek tagsága 11 főre apadt, 70 év feletti átlagéletkorral. Egyetlen magyar intézményként működik a román többségű községben.

A több mint 800 éves műemléktemplomon kívül az egyházközség tulajdona az 1912–1913-ban épült paplak, amely a közelmúltban közösségi vendégházzá alakult át. A 31 szálláshellyel rendelkező patinás épület sok tábornak és más közösségi eseménynek ad otthont, a téli időszakban az istentiszteletek helyszínéül is szolgál.

A II. világháborúban Szind határában 43 honvéd halt hősi halált. Az ő tiszteletükre az egyházközség és a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság 2011-ben emlékművet állított az unitárius templom udvarán. E gránitobeliszk közelében elhelyezett faragott-festett fejfa az ugyanezen a vidéken elesett német, román, orosz, ukrán és más nemzetű katonák emlékét őrzi. A helybeli unitárius egyházközség és magyar közösség ezáltal kívánja elősegíteni az egykori ellenséges nemzetek megbékélését, hogy az áldozatok vére ne kiáltson többé az égre, és „a harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés” (József Attila).

A falu szülötte Bors Mihály (1887–1937), aki számottevő mennyiségű földek, erdők és épületek tulajdonosa volt. Eredményes gazdálkodásával tekintélyes vagyont halmozott fel, jövedelmeiből segítette a helybeli rászorulókat, valamint az egyházi és más közösségi célokat, így pártfogója volt az Erdélyi Kárpát Egyesületnek is. Végrendeletében vagyona zömének örököséül a Magyar Unitárius Egyházat jelölte meg, azonban az államosítás következtében az akarata egyáltalán nem teljesült. Sírhelye a helybeli magyar temetőben található.

Dióhéjban a szindi unitárius templomról

A Szindi Unitárius Egyházközség irat- és levéltára a II. világháború végén megsemmisült, ezért a templom és az egyházközség történetírásához csekély mértékben állnak rendelkezésünkre szakmai források.

Az unitárius egyházközség feltételezhetően az unitárius reformáció kezdetén (a XVI. század végén) alakult; lelkészeinek teljes jegyzéke 1697-től ismeretes. Azelőtt a falu magyar lakossága római katolikus volt.

A falu nevének (magyarul: Szind) első írott formája 1176-ból maradt fenn: Zind. Egy 1288. évi iratban a Járai család birtokaként Scint néven fordul elő. 1333–1335 között Stend, Zend, illetve Send néven szerepel.

Az első magyar (római katolikus) templom, mely a falutól délkeletre fekvő dombtetőn, a jelenlegi unitárius temető helyén volt, három falu (Szind, Párdé, Kovácstelek) közösségét szolgálta. A XIII. században e templomot és két falut (Párdé, Kovácstelek) a tatárok elpusztították.

A jelenlegi unitárius templom szentélye XIII. századi alkotás, a templomhajó XVII–XVIII. századi. A 21 méter magas torony 1817 körül épült, a bejárati kőkapu pedig 1841-ben. A templomkertet kőfal övezi, amelyet korábban zsindely fedett. A többször javított, újraépített templom falaiban római kori faragott kőtömböket és téglákat is felhasználtak.

A templombelső (79 m2) meghatározó középpontját a szószék képezi, amelyet kb. háromszáz éves szószékkorona fed. A szabálytalan hatszög alakú hangvető alsó oldalán bibliai idézetek olvashatóak, latin nyelven (Ézsaiás 58. rész, 1. vers; 2 Timóteus 4. rész, 2-5. versek). A díszesen mintázott szószékkoronát feltehetően – a 20. század folyamán – átalakították, és szürke olajfestékkel átfestették. 2020-ban az eredeti formájában sikerült restauráltatni. A templomtér közepét az úrasztala felett lógó búzakoszorú díszíti.

1817 előtt egy korábbi felújításkor a XVII–XVIII. században használatos festett éneklőszéket a templom karzatába építették be. Az onnan kiemelt éneklőszék szakszerű felújítása folyamatban van.

Egy XVII. századi ezüst úrvacsorai pohár van az egyházközség tulajdonában, amelyet nem sokkal 1693 előtt Décsei István adományozott a gyülekezetnek.

A templomnak két harangja van. A régebbi harang latin feliratának magyar nyelvű fordítása: Az egyetlen igaz Atyaisten és az ő fia, Jézus Krisztus tiszteletére a Szindi Unitárius Egyházközség alapjaiból készíttetett 1696-ban Karácsonyfalvi Ferenc lelkész, Alberfi István, Tot István, Nagy Márton, Alberfi János idejében.

A templom műemlékjegyzéki azonosítószáma: CJ-II-a-B-07752. A templombelső legutóbbi felújítására 2018–2020-ban került sor, a külső részek nagy arányú felújítása 2022-ben kezdődött.

Szind, 2023 májusa
Szabó László (lelkész)